Néhány vers,olvasd el!

Egyedül mész az úton, téged senki nem kísér.
Eltűnődsz néha rajta, hogy a szíved mennyit ér.
Miért nem vár senki rád, amikor megérkezel,
Feloldozást sem adnak néked, ha néha vétkezel.
Ha nincs jó barát, ki az út porából felemel
Üvöltsd bátran a szélbe: Nem érdekel!

Belépsz az ajtón, és csak csend és sötét vár.
Az előszobában az óra már régóta nem jár.
Ha nincs senki, kivel megosztanád az ágyad,
Könnyekbe fúlva csillapodik le a vágyad.
Harmatos hajnalon egyedül ébredsz fel,
Sóhajtsd a csöndbe: nem érdekel!

Napok, évek szállnak tova, látszólag céltalan,
Gyakorta érzed úgy, hogy küzdelmed hasztalan
De ne add fel soha, a jövő sok szépet tartogat,
Büszkén emeld fel az égre szél cserzette arcodat.
S ha kétellyel kufárkodó bús dalt énekel,
Nevetve mondjad néki: nem érdekel!

 

Merengve állt az ablak előtt és nézte
Ahogy a városa sokszínű életét élte.
Gyönyörrel telt be ott az egész lénye
Arcán megcsillant a könnycsepp fénye.

A Névtelen Angyal eljött az emberért
E munkájáért hálát cserébe nem kért.
Mint gyermekét szerette őket titkon
Úgy érezte, köztük van csak itthon.

De elárulták. Nem kértek a törődésből
Míg végül ki sem látszottak az öldöklésből.
A gyűlöletből, amit magukból öklendeztek
Építettek új világot. Ennek örvendeztek.

Mikor a fájdalomtól üvölteni volna jó
Nem hallatszik fel sehol egy tiszta szó.
Bűzös gondolatok terjednek a térben
Testek fetrengenek odalenn a vérben.

Hallgasd csak a sötétség hívószavát
Dúdold velük a Bukott Angyal dalát.
A kárhozatban megüdvözül a lelked
Nem kell más, mint igével betelned.

Örök forróságban hamuvá ég a remény
Rájön majd, ez nem egy szerelmes regény.
Megfizet majd minden boldog percért
Minden morzsáért, mi farzsebében elfért.

Egy mosolyért, amit máig őrzött féltve
Az ember ezer kínnal fizet most meg érte.
Így kellett, hogy legyen, mert így volt írva
Hiába borult megtörve két kezébe sírva.


Életek. Megannyi összetört tükör
A mozdulat megakad, bezárul a kör
Darabokban hever, s célját elérte
Végtelen magány jár érte cserébe
Sorsokat fosztogató lélekkufárok
Jöttükre most nem hiába várok
Szerteheverő életmorzsákat szedik
Üres szemgödörrel a jövőt kémlelik
Fénylő darabkákon könnycseppek
Egy szomorú élet részei lehettek
Aszott, csontos kéz nyúl le értük
Gazdája nevét mindannyian féltük
Halál. ? eképpen illetik a körön túl
Neve említése csupán élő lelket dúl
De itt, a másik oldalon Ő pásztor
Körbejárja a mezőt jó néhányszor
S összeszedi a széthullott élteket
Gondosan összeilleszti a részeket
Gyakorta így nézem munkája közt
Elrévedek abban, ki honnan jött
Hogy miért nem sikerült nekik
Mi itt csupán néhány órába telik
Összerakni életüket, élni boldogan
Azt könnyezni csak, ha új élet fogan



szívbe égett könnyek
a szívbe könnyek égetnek sebet
némán tűrt fájdalom könnyei
az erőszakkal elfojtott árjai
valaminek mit nem kaphatok meg

hiába hogy végre ajkad ajkamon
fáj a csók ha csak ez kell neked
fáj hogy ilyen könnyen tiéd lehet
mindenem amim van megkaphatod

értéktelen vagyok egy ócska rongy
most te is kínzod a lelkemet
és utolsó reményem elveszed
te is a földbe tiporsz

a szívembe könnyek égettek sebet
sok éven csak át kínoztak
most ujra érzem a fájdalmat
de akkor is szeretlek téged ...



A némán sóhajtozó öreg fákban ,
A hangtalan titkos vágyakban ,
A rózsa lehullott szirmaiban .
Belül . Magamban .
Nem talállak .

A nap utolsó fényében ,
A sebekben és a vérben ,
A szegény emberek hitében ,
Belül . A lelkemben .
Hiszek benned .

Keserű könnyek az arcomon ,
Többé már nem múlnak , tudom ,
Nekem csak te vagy az álmom ,
Csak rád vágyom .
Szeretlek . ..


Állandóan rettegek attól, hogy elveszítelek téged
És sajnos nem könnyen élem meg ezt a gondolati rémet.
Mert állandóan migindulnak könnyem, ha arra gondolok,
hogy könnyen elveszíthetlek
De a könnyek kizárólag azt jelzik, hogy szeretlek.
A félelem egy olyan dolog ami mindenkit kisért
Csak nem lehet tudni, hogy kit, hogyan és miért.
Én mostanában egy dologtól félek
Attól, hogy elveszíthetlek babám, örökké és végleg.
Okom nincs a félelemre, de én ilyen vagyok
Mert te ilyennek szerettél meg, és ilyen is maradok.
Kérlek nyugtass meg e szavakkal: Szeretlek, hidd el!
És akkor talán majd nem kell megbírkóznom
ennyi sok könnyel

Oldal: Versek
Antiszociálisoktól,antiszociálisoknak - © 2008 - 2024 - antiszocik.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat